Az alkoholizmus egy több, sokszor ellentmondó jelentéssel bíró kifejezés. Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyanszenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára.
Míg az alkohol fogyasztása szükséges az alkoholizmus kialakulásához, nem jelzi előre az alkoholizmus kialakulását. Az alkoholizmus kialakulásához szükséges mennyiség és gyakoriság mindenkinél különbözik. Továbbá, bár az alkoholizmussal járó biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek, több rizikófaktort azonosítottak már, köztük a társadalmi környezetet, érzelmi egészséget és genetikai hajlamosságot.
Az „alkoholizmus” kifejezést először 1849-ben használta Magnus Huss orvos, hogy leírja az alkohol szisztematikus káros hatásait. [1]
Az Egyesült Államokban az „alkoholizmus” szó népszerűsítésében szerepet játszott az Anonim Alkoholisták szervezet 1939-es megalakulása és növekedése. A társaság „Big Book”-ja nem szolgáltat pontos definíciót az alkoholizmusra, azt az allergiához és betegséghez hasonlítja.[2]
E. Morton Jellinek 1960-as tanulmányát tartják az alkoholizmust betegségnek tekintő elmélet alapjának. [3] Jellinek definíciója azokra korlátozta az „alkoholizmus” szó használatát akik egy bizonyos természetrajzot mutattak. Az alkoholizmus modern orvosi definíciója azóta számos alkalommal meg lett változtatva. Az American Medical Associationaz alkoholizmus szót egy meghatározott krónikus elsődleges betegségre utalva.[4] A szakmán belül egy kisebbség, különösen Herbert Fingarett és Stanton Peele, megkérdőjelezi ezen betegség létét. Ugyanakkor a betegségelmélet kritikusai elismerik, hogy az „alkoholizmus” szó egy betegségre utal, és a „túlzott ivászat” kifejezést használják az alkoholfogyasztás negatív hatásait tárgyalva.
Az alkoholizmus fő hatása: ráveszi a szenvedőt arra, hogy olyankor és olyan mennyiségben igyon, ami károsítja a fizikai egészségét. A másodlagos kár, amely ellehetetleníti az ivás kontrollálását, sokféleképpen jelentkezik. Az alkoholizmusnak jelentős társadalmi hatása is van az alkoholistára, illetve a családjára és barátaira egyaránt. Az alkoholisták közt nagyon magas az öngyilkosok aránya, különböző kutatások 8 és 21% közé teszik az öngyilkosságot elkövető alkoholisták arányát. A mentális egészségre is súlyos káros hatása van az alkoholizmusnak. Az alkoholisták közt az öngyilkosság elkövetésének veszélyét 5080-szor nagyobbnak találták, mint a teljes lakosság átlaga.[5]
Az alkoholizmustól szenvedők közt gyakori, hogy azután is folytatják az ivást, hogy a fizikai egészségük elkezd megromlani. Az alkoholfogyasztással kapcsolatba hozott egészségügyi hatások közé tartozik a májzsugorodás, hasnyálmirigy-gyulladás, epilepszia, polineuropátia, Wernicke–Korsakoff szindróma, szívbetegség, a rák, táplálkozási hiányosságok, szexuális zavarok és több halálforrás megnövekedett esélye.
Az alkohol sokáig tartó nem megfelelő fogyasztása széles körű hatással lehet a mentális egészségre. Az alkohol nemcsak a test számára, hanem az agy működésére is mérgező, így a hosszútávú, nem megfelelő fogyasztása fiziológiai hatásokkal járhat. Az alkoholisták körében gyakoriak a pszichiátriai rendellenességek, különösen a szorongásos és depressziós betegségek; az alkoholisták 25%-ánál jelentkeznek súlyos pszichiátriai zavarok. Mindezen pszichiátriai tüntetek általában kezdetben súlyosbodnak az elvonás alatt, de az absztinenciával ezek a tünetek általában fokozatosan javulnak, vagy teljesen el is tűnnek.[6] A hosszútávú fogyasztás következményeként kialakulhat pánikbetegség, amely szintén súlyosbodhat, illetve megjelenthet az alkoholelvonási szindróma részeként.[7] A krónikus, nem megfelelő alkoholfogyasztás okozhatja a pánikbetegség kialakulását, vagy súlyosbíthatja a meglévő pánikbetegséget az agy neurokémiai rendszerének torzításával.[8]
Alkoholszint | Állapot | Tulajdonság |
5,0 felett | Halál | Az alkohol ilyen magas szintjét gyakorlatilag nem lehet túlélni. |
3,5-5,0 | Kóma | Beáll a teljes eszméletvesztés. A testhőmérséklet kórosan alacsony. A légzés és keringés akár olyan mértékű zavart is szenvedhet, hogy végül a légzés leállása miatt beáll a halál. |
2,5-4,0 | Aluszékonyság | A mozdulatok lomhák lesznek, ami a járásban is megmutatkozik. Reakcióideje nagyon elhúzódik mindenféle külső ingerre. Hányás, vizelettartási nehézségek jelentkeznek, előbb-utóbb a leglehetetlenebb helyen és testhelyzetben is elalszik. |
1,8-3,0 | Zavarodottság | A tudatos és tudatalatti összemosódik, szándékai nem egyértelműek. Fejfájás, hányinger, hányás jelentkezik. Térbeli tájékozódása romlik, mozgása bizonytalan, fájdalomingerre érzékenyebben reagál. Artikulációja romlik, levertség jelentkezik. |
0,9-2,5 | Izgatottság | A hangulat ingadozó, az alkoholfogyasztó áthág olyan társadalmi normákat, amelyeket józan állapotban nem tenne. Felfogása kissé romlik, rövidtávú emlékezete kihagy, reflexei lassulnak. Érzékelése romlik, egyensúlyérzéke észrevehetően bizonytalan. |
0,3-1,2 | Eufória | Az illető sokat beszél, hangulata derűs, viccelődik, lazább a megszokottnál. A gátlásos személyek is felszabadultak lesznek. A precíziós mozgások ügyetlenné válnak, alig észrevehető egyensúlyzavarok léphetnek fel. |
0,1-0,5 | Normális tudatállapot | Semmi látható jele nincs az alkoholfogyasztásnak. |
Az alkoholizmusból fakadó szociális problémák jelentősek lehetnek. A munkaidő alatti részegség vagy másnaposság a foglakoztatás elvesztésével járhat, ez anyagi problémákhoz és a lakóhely elvesztéséhez vezethet. A nem megfelelő időben való ivás, és a csökkent ítélőképesség alatti viselkedés jogi következményekkel járhat, mint amilyen az ittas vezetésért vagy a közrend megzavarásáért indított büntetőeljárások, vagy polgári eljárások a magánjogi vétkes cselekményekért.
Az alkoholisták magatartása és a részegség alatti csökkent értelmi képessége alaposan érintheti a környező családot és barátokat, házassági konfliktusokhoz és váláshoz vezethet, illetve hozzájárulhat a családon belüli erőszakhoz. Hosszan tartó kárt okozhat az alkoholisták gyermekeinek érzelmi fejlődésében felnőttkoruk elérése után is. Az alkoholista elveszítheti környezete megbecsülését és tiszteletét, akik a problémát az alkoholista által okozottnak vagy könnyen elkerülhetőnek tarthatják.
Az alkoholizmusnak fizikális, és mentális hatásai is vannak, ezért a kezelése hosszú távú, több szakma segítségét igénylő feladat. A terápia gyógyszeres segítséggel orvosi felügyelet mellett történik, azonban visszaesés megelőzésében nagyon fontos a motiváció kialakítása. Ebben segíthet a viselkedésterápia, csoportterápia, valamint az önsegítő csoportok.
Az alkoholelvonás jelentősen eltér a legtöbb más drogtól mert közvetlenül halálos is lehet. Az alkoholhoz hasonló hatásmechanizmusú drogok, mint a barbiturátok és a benzodiazepin, szintén halállal járó elvonási tüneteket okozhatnak. Egy alkoholista, még ha nincsenek is komoly egészségügyi problémái, meghalhat az elvonás közvetlen hatásaitól, ha a leszoktatás nincs megfelelően felügyelve.