Koponyasérülések
Hazánkban a 30 éven aluliak leggyakoribb haláloka a baleset okozta fejsérülés. A sérülés nagyságán kívül lényeges, hogy milyen agyterületet ért trauma.
Rendkívül fontos,hogy a sérülés után mennyi ideig tartott az eszméletvesztés,van-e a betegnek emlékezetkiesése?
Ha a sérült amnéziás,nem emlékszik a baleset körülményeire,esetleg az azt megelőző időre sem,vagy pedig a baleset utáni történtekre/poszttraumás amnézia/ ez mindig rossz prognózisra utal.
Fontosabb koponyatrauma okozta kórképek:
Agyrázkódás:
Lényege:átmeneti eszméletvesztés,alacsony pulzusszámmal,néhány másodpercig tartó emlékezetkieséssel. Az agyban a sérülés nyomán morfológiai eltérések nincsenek,ezért nem jellemzőek a kiesési tünetek,bár rövid ideig tartó,múló idegrendszeri tünetek jelentkezhetnek,pl:pupilladiferencia,átmeneti végtaggyengeség,hányinger,szédülés stb.Ha bizonytalan a kórelőzmény sérülésnyomokat kell keresni a koponyán.
Agyzúzódás:
Tünetei hasonlóak az agyrázkódás tüneteihez,de mivel az agy állománya is károsodik, hosszabb eszméletvesztés is kíséri/sokszor a beteg fel sem tisztul/
és durva idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek.
Akut epidurális vérzés:
A koponyasérülés következtében a kemény agyhártya felett lévő erek megsérülhetnek,a felszaporodó vér-mivel a csontos koponya nen tágulhat-térfoglalás miatt agyi nyomásfokozódás tüneteit okozza.A sérülés után néhány órával fejfájás, zavartság,aluszékonyság alakul ki.Gócos idegrendszeri tünetek jelentkeznek,felléphetnek görcsrohamok,sebészeti beavatkozás nélkül kómához,és a beteg halálához vezet.
Akut subdurális vérzés:
A sérülés abban különbözik az epidurális vérzéstől,hogy a bevérzés a kemény agyhártya alá történik. Jellemzően később,órák sőt napok múlva lépnek fel az epidurális vérzésnél leírt tünetek.
Koponyaalapi törés:
A scala anterior általában a lamina cribrosa területén törik, ilyenkor vér és liquor ürül az orrüregből. A scala media törésében ép hallójárat mellett a meatus acusticus externuson keresztül vérzik a beteg. Alátámasztja a gyanút, ha hurkapálcára csavart vattával betörlünk, és a mélyből (hallójárati sérülés nélkül) vérzést kapunk. A hátsó scala törésénél a haematoma pharyngealisan, ritkábban a processus mastoideus körül alakul ki, amit nehezebb észrevenni. Szemben az elülső és a középső scala törésével, ez általában nem nyílt törés. A basisfracturát agyi sérülések kísérhetik.
Arckoponya-sérülés:
Többnyire csontsérülés agyi sérülés nélkül vagy csak agyrázódással. Fejfájással (a szó hagyományos értelmében) elsősorban az agyrázódás jár, a törések nagy része helyi fájdalmat okoz.
A leggyakrabban az orrcsont sérül. A helyszínen beavatkozást az orrvérzés igényel.
A mandibula, illetve a maxilla törését könnyű felismerni, ha a beteg fogazata lépcsőssé válik. A mandibula ficama esetén a processus coronoideus külön tapintható. A beteg szája nyitva van, összeharapni, nyelni, beszélni nem tud, a nyálát sem tudja lenyelni. Repositiós kísérletet - noha egyszerűnek látszik - a helyszínen e ficamban sem szabad végezni
koponya, sérülés, agy
Idegsebészeti sorozatunk következő állomásaként mai számunkban a koponya sérüléseivel foglalkozunk. Ennek a sérüléscsoportnak több szempontból is különleges jelentősége van. Elsősorban az, hogy a koponya foglalja magában a központi idegrendszer legfontosabb elemét, az agyat, aminek működése az élet alapja.
Az idegrendszer különleges szerepe miatt a szervezet mindenáron igyekszik védeni az agyat, ennélfogva a koponya felépítése olyan, hogy képes legyen elviselni viszonylag durva erőbehatásokat is. A koponya alakja mechanikai szempontból gömbnek tekinthető, ez a szerkezet a legszilárdabb, nyomásnak ez áll ellen leginkább. Nem véletlenül készülnek a legmélyebbre merülő búvárhajók is gömb alakúra, ilyennel hódította meg Piccard 1960-ban a Mariana-árok 11 ezer méteres mélységét. A gömbfelszín képes elvezetni, eloszlatni bármely pontjára érkező külső erőbehatást.
A koponyacsont viszonylag vastag, két erős kérgi része között rugalmas, szivacsos állománnyal ez a többszörös héjszerkezet is a stabilitást szolgálja. A koponyán belül az agyat többrétegű burokrendszer veszi körül, melyek között az agyvíznek nevezett folyadékban mintegy lebeg az agy. Ez az agyvízrendszer az agyban áramló vérrel együtt szinte hidraulikus rendszert alkot, ami a fejet ért erőt felfogja, semlegesíti, megakadályozza az agy elmozdulását és nekicsapódását a csontnak. Mindez persze csak a köznapi erőkre érvényes, ezáltal tudunk egyáltalán járni, futni, ugrani.
Önkéntelen reflexek védik a fejünket, elcsúszás, esés esetén automatikusan használjuk a kezünket, a fej felé haladó tárgy elé odatartjuk a karunkat, még ha ez törik is, de védekezünk a komolyabb agysérülés ellen. Ha a védelmünk nem elégséges és a külső erőbehatás eléri a fejet, akkor az erő nagyságától, a behatás helyétől függően többféle sérülés léphet fel, melyek közül az enyhébbekkel mindannyian találkoztunk már.
A fej keresztmetszete. A koponya foglalja magában a központi idegrendszer legfontosabb részét, az agyat és óvja a sérülésektől.
A lágyrész-sérülésekről
A legegyszerűbb fejsérülések a koponya lágyrészsebei. A fej bőre, a skalp viszonylag könnyen sérül, ki van téve vágásnak, szúrásnak, tompa zúzódásnak. A beakadt haj is sok szakított sérülés forrása. A fejbőr nagyon jó vérellátású, emiatt a fejsebek erősen képesek vérezni, ezáltal veszélytelen sebek is súlyosnak látszódhatnak és viszonylag kis sebből is sok vért lehet elveszíteni. Az ilyen sérülések esetén az általános elsősegélynyújtás szabályait kell alkalmazni, lehetőleg sterilen fedni a sebet, megfelelő pólyázással vagy külső nyomással csökkenteni a vérzést és orvoshoz juttatni a sérültet. Nem szabad a koponyasebbe semmilyen anyagot juttatni, még mosni sem, mert nem tudhatjuk, van-e a bőr alatt is sérülés, amin át a koponyába juthat a mosóanyagunk ! A végleges ellátás során, ha nincs egyéb sérülés, sebészi módon ellátják a sebet, megtisztítása, fertőtlenítése után a bőrt általában összevarrják.
Koponyatöréssel járó sérülések
Amennyiben a koponyát ért erő nagy és viszonylag kis helyen összpontosul, a koponyacsont szilárdságát meghaladhatja és a csont törik. Általában meg szoktuk különböztetni a koponyaboltozat és a koponyaalap töréseit. Ennek annyi jelentősége van, hogy a boltozat törései, ha nem társul hozzájuk az agy sérülése, ártalmatlanok.
Amennyiben a törés fedett, azaz a bőr felette nem sérül, akkor nem igényel teendőt, egy-két napos megfigyelés után hazaengedjük a sérültet és a munkaképesség gyorsan helyreáll.
Néha a boltozat törése lehet darabos, a csont egy darabja benyomódhat a koponya belseje felé, így nyomhatja az agyat, esetleg sértheti a burkait. Ezeket a benyomatos töréseket meg kell operálni, éppen az agy védelme miatt. A betörött kisebb csontszilánkokat eltávolítjuk, a nagyobbakat kiemelésük után néha meg is lehet tartani. Ha csonthiány marad vissza, ezt a későbbiekben lehet pótolni.
A koponyaalapi törések veszélyesebbek. Itt a koponya fenéki részén lépnek be az agyat tápláló erek, itt lépnek ki az agyidegek, itt vékonyabb a csont és könnyebben képződnek olyan szilánkok, melyek sértik az agy burkait. Főként az orr melléküregei vannak közel a koponyaalaphoz, ezek sérülése közvetlen összeköttetést teremthet a koponya űrtere és a külvilág között. Ezeken a sérüléseken át képes csorogni az agyvíz, illetve a mindig baktériumokkal szennyezett orrmelléküregek felől fertőzés juthat a koponyába, agyhártyagyulladást, tályogot okozva. Veszélyei miatt a koponyaalapi törések kórházi kezelést igényelnek, részletes vizsgálatokkal tisztázni kell, merre terjed a törés, sérült-e valamilyen fontosabb ér vagy ideg, a fertőzés megelőzésére pedig antibiotikumot kell adni. Néhány nap alatt, ha gyulladás nem jelentkezik és nincs agyvízcsorgás vagy egyéb szövődmény, ugyancsak hazabocsátjuk a betegeket, de ilyen esetekben huzamosabb pihenés szükséges a felgyógyuláshoz.
Agysérüléssel járó koponyatraumák
Gyakran előfordul, hogy a koponya sérülése esetén maga az agy is sérül. Ennek legkönnyebb formája a mindenki által ismert agyrázkódás, amikor is a koponyát ért erő áttevődik az agyra is, ezáltal annak pillanatnyi működészavarát okozva. Általában eszméletvesztéssel jár, ami rövid idejű, ezt követően pedig többnyire fejfájás, szédülés, hányinger, hányások jelentkeznek. Ezek jelenléte és súlyossága változó. Az eszméletvesztés miatt ezek a sérültek általában kórházba kerülnek.
Többnyire nem észlelünk koponyatörést, ha a koponyáról számítógépes rétegvizsgálatot (CT) készítünk, s ez nem mutat eltérést, az előbbi tüneteken kívül nincs egyéb idegrendszeri károsodás. Néhány napos megfigyelés, fájdalomcsillapítás, a hányinger csillapítása, erősebb hányások esetén infúziók adása mellett gyorsan szoktak javulni a panaszok, általában nem maradnak vissza tünetek, egy-két hetes pihenés után visszanyerhető a munkaképesség.
Súlyosabb sérülés esetén az agy állománya kimutathatóan is károsodik, ezt agyzúzódásnak hívjuk. Ilyenkor kisebb-nagyobb területen sérülnek az idegsejtek, szakadhatnak az agy táplálóerei, ezáltal bevérzések alakulhatnak ki az agyban. Az idegsejtek anyagcseréje is károsodik, a sejtekben vizenyő alakulhat ki, létrejöhet az agyduzzadás. Ezáltal az agy nem fér el a zárt koponyában, nő a koponya belsejében a nyomás, ami tovább ronthatja az agy működését, egyre újabb és újabb agyterületek működése károsodhat.
Súlyos esetben az agy működése véglegesen károsodhat, az életműködéshez elengedhetetlen területek károsodása miatt a sérült meghalhat. Enyhébb esetekben is többnyire hosszabb az eszméletvesztés, mint agyrázkódáskor, mindig észlelni az agy egy-egy részének sérülésére utaló tüneteket.
Az orvosi kezelés agyzúzódás esetén mindig kórházi kezelést, gyakran intenzív osztályos vagy idegsebészeti kezelést jelent. Gondoskodni kell az agy megfelelő oxigénellátásáról, az agyduzzadást mérsékelni kell, a koponyaűri nyomást csökkentjük. Ha nagyobb bevérzés alakul ki, akkor ennek műtéti eltávolítása is szükségessé válhat.
Mindezek révén a betegek többsége meggyógyítható, de a gyógyulás hónapokat vehet igénybe, sok esetben maradnak vissza tünetek, néha pedig minden igyekezet ellenére nem lehet fenntartani az agyműködést, a sérült meghal. Túl sok ilyen sérültet látunk minden évben, túl sok tragédiával találkozunk, amikor értelmetlenül halnak meg gyakran fiatal emberek.
Sajnos a csak diszkóbalesetként ismert hétvégi sérülések minden évben megszedik a maguk áldozatait. Ez azonban már nem orvosi kérdés, más lapokra tartozik az újságban is.
A koponyasérülések következő csoportját a koponyaűri vérzések jelentik. Ezek különféle helyeken jöhetnek létre, a koponyacsont és az agyburok között, az agyburkon belül, de az agyon kívül, végül az agyon belül. Normális esetben a koponya "tele van". Kitölti az agy, az agyvíz, a vér. Mindegyik vérzés közös veszélye, hogy helyet foglal el a koponyán belül, ami nem tud tágulni, így a vérömleny összenyomja, eltolja az agyat, növeli a koponyában a nyomást, ezáltal, mint az előbb már írtuk, végső soron halálhoz vezet.
Jelentősebb vérzés esetén rövid idő alatt súlyos állapot alakulhat ki, nemegyszer fordult elő, hogy az a sérült, aki még saját lábán jött be a kórházba, szinte a szemünk láttára vált eszméletlenné és igényelt azonnali műtétet. Többször előfordult az is, hogy a beteg éppen panaszmentessége miatt az orvosi tanács és javaslat ellenére elment haza, és eszméletlen állapotban, akár menthetetlenül hozták vissza.
Éppen ez a koponyaűri vérzések veszélye, hogy kevés az az idő, ami a panaszmentes állapotot és az életveszélyt elválasztja. Emiatt javaslunk minden olyan esetben, amikor a koponyát jelentősebb ütés éri, minden koponyatörés és jelentősebb agyrázkódás esetén kórházi megfigyelést. Ha mégis kialakul a koponyában egy vérzés, ami sokszor csak több óra után ér el számottevő nagyságot, legyen időnk időben beavatkozni.
Vérzésgyanú esetén, de már az agyzúzódáskor is elvégezzük a koponya CT-vizsgálatát, ami biztosan kimutatja a vért, megmutatja ennek mennyiségét, azt, hogy okoz-e nyomást. Ha szükséges, ezt műtét követi, megnyitjuk a koponyát, eltávolítjuk a vérömlenyt és megszüntetjük a vérzést. Sajnos sok esetben, ha az agy károsodása jelentős, a műtét után sem tér vissza az agyműködés. Emiatt minden koponyaűri vérzés életveszélyesnek minősül, és a súlyos vérzetteknek viszonylag magas hányada maradandóan károsodik vagy meghal.
A fenti kórképek természetesen keverednek egymással, együttesen is sérülhet a bőr, a csont és az agy is. Mint láttuk, a koponyasérülések súlyossága és ennek révén a kimenetele is nagyon változó lehet, nem ritka azonban a maradandó agykárosodás. Ez sokféle lehet, attól függően, hogy melyik része sérül az agynak. Az emberi agy nagyon finom szerv, a magasabb rendű szellemi működésünkhöz ép agy kell.
Emiatt gyakori, hogy ez szenved maradandó zavart, koponyasérülés után az érzelmi-hangulati működés károsodik, a magatartás megváltozik, sérül a memória, a beteg személyisége válik mássá. Súlyosabb esetben teljes szellemi leépülés jöhet létre. Ha körülírtan sérül az agy, akkor a sérülés helyének megfelelő tünetek, bénulások, beszédzavar, mozgászavarok maradhatnak vissza. A sérültek többnyire tartós rehabilitációs kezelést igényelnek, néha alapvető funkciókat újra kell tanulni. Ez hosszú, nagyon sok türelmet, törődést igénylő feladat, a társadalomba való visszailleszkedés nehéz, a beteg környezete is nehezen viseli el a megváltozott helyzetet. Erről azonban a múlt alkalommal már szóltunk.
Összefoglalóan a koponyasérülésekről azt érdemes elmondani, hogy a kezelésük legbiztosabb módja a megelőzés. Minden veszélyt nem lehet elhárítani, de lehetőleg ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek, ne hagyjuk a gyermekeinket bukósisak nélkül motorozni, korcsolyázni, gördeszkázni. Ha megtörténik a baleset, akkor már csak keveset tehetünk értük, magunkér