Újraélesztés WWW.OMSZMENTOK.hupont.hu
újraélesztés célja nem mindnáron való életben tartás hanem az élet eséljének vissza adása
1:03
Gyermekek újraélesztésének technikája laikusok számára.
|
Az alapvető életműködések (légzés, keringés) megszőnésével megkezdődik a halál folyamata, amelynek első négy perces szakaszát klinikai halálnak nevezzük. Ezen idő alatt az agysejtek még nem károsodnak visszafordíthatatlanul az oxigénhiánytól és ha eközben megkezdődik az újraélesztés, van esély az élet folytatására. Természetesen vannak körülmények, melyek eleve kizárják az újraélesztés lehetőségét, mint például az élettel összeegyeztethetetlen sérülés, tudottan halálos betegség végstádiuma, öt percnél lényegesen és bizonyosan több idő eltelte.
Ha tehát ezen eseteket kizárhatjuk, haladéktalanul meg kell kezdenünk a légzés, keringés helyreállítását. Mindenek előtt az elsősegélynyújtónak el kell tudni dönteni, hogy a beteg életműködései valóban megszűntek-e, vagy csak eszméletlen, de a szívműködés és a légzés még tartott. A légzés vizsgálatára az egyetlen biztos szempont a mellkas illetve a has ritmikus süllyedésének és emelkedésének megléte. Ezt kellően levetkőztetett betegnél megtekintéssel vizsgáljuk (tükör és vattaszálas módszerek megbízhatatlanok).
A keringést csakis a nyaki főütőér kitapintásával vizsgálhatjuk. Ezt a gége és a fejbiccentőizom között három ujjunkkal tapinthatjuk.
A perifériás pulzus, valamint szívhangok hallgatása megbízhatatlan. A szembogarak tágassága sem minden esetben irányadó, mert bizonyos betegségek vagy mérgezések ezt befolyásolhatják. A szembogarak fényingerekre való változatlansága klinikai halál, illetve az agysejtek károsodása mellett szól.
Amennyiben a légzés és szívműködés, vagy csak a légzés megszűnt, haladéktalanul, de nem kapkodva meg kell kezdenünk az újraélesztést.
Az újraélesztés ABC-je a következő:
A = átjárható légutak,
B = befúvásos lélegeztetés,
C = circulatio (keringés) helyreállítása,
1 |
2 |
Az első teendő tehát, a légutak átjárhatóvá tétele. A szájüregbe kerülhet iszap (vízbefúláskor), idegen test, elzárhatja a garatot például a beteg fogsora is. Ezért minden esetben meg kell győződnünk, hogy a szájüregben nincs idegen test. Az izomtónus hiánya miatt a beteg szájának kinyitása általában nem okoz problémát. Ujjainkra zsebkendőt csavarva, a szájüreget kitisztítjuk. Az újraélesztést mindig földön vagy padlón a hátán fekvő betegen végezzük. A befúvásos lélegeztetéshez a beteg fejét hátrafeszítjük. Az egyik kezünkkel a beteg állát és álla alatt a szájfenéken keresztül a nyelvét rögzítjük.
Ezáltal a nyelv nem csúszik hátra a garatba. A légút biztosítása után esetleg spontán is megindulhat a légzés. Amennyiben ez mégsem következik be, azonnal szájból orrba lélegeztetést kezdünk. A közvetlen érintkezés elkerülésére vékony textíliát teríthetünk a beteg orrára (a papírzsebkendő alkalmatlan!). A fejet hátraszegve saját kilélegzett levegőnket (melyben még mindig van elegendő oxigén) nyugodt ütemben a beteg orrába fújjuk. Ezután a beteg arcától elemelkedve tekintetünket mellkasa felé fordítjuk, figyelve annak a passzív kilégzés alatti süllyedését. Percenként kb. 16 befúvásra van szükség, tehát saját légzési ütemünknek megfelelően lélegeztetünk. Amennyiben a mellkas süllyedése nem következik be, vagy buborékoló, szörtyölő hangokat hallunk, úgy a levegő a gyomorba került. Ilyenkor újra meg kell vizsgálnunk a légutak átjárhatóságát, vagy a fej helyzetén kell igazítani. Tilos a beteg háta vagy nyaka alá bármilyen tárgyat tenni!
A befúvásos lélegeztetés első üteme: belégzés
A mesterséges lélegeztetés ideje alatt lehetőleg a fejet ne engedjük el. Sokszor önmagában a mesterséges lélegeztetés is megindíthatja a már megszűnt vagy megszűnőben lévő szívműködést, és így életmentő lehet!
Az emberi szervezet érhálózata
A keringési szervrendszer elsődleges feladata a légzési gázok és a tápanyagok eljuttatása a sejtekhez, illetve a feleslegessé vált anyagok elszállítása. Ennek érdekében a vért szállító erek egész testünket behálózzák. Az emberi szervezet vérellátását többféle értípus biztosítja. A szívből kilépő főeret aortának nevezzük, amely nagyon hamar artériákra ágazik. Az artériáknak több elnevezése is ismert: ütőér, verőér. Közös jellemzőjük, hogy mindig a szívtől távolodó vért szállítanak, a jobb kamrából kilépő a tüdőbe (tüdőartéria), a bal kamrából kilépő a testbe (testartéria). Az ütőerek egyre kisebb átmérőjű erekre oszlanak. A legkisebb átmérőjű erek neve hajszálerek vagy kapillárisok. Ezek fala annyira vékony, hogy azon keresztül megvalósulhat a testfolyadék (vér) és a sejtek közötti gáz- és anyagcsere. A sejtektől a szív felé induló erek a vénakapillárisok vagy visszerek, amelyek egyre nagyobb keresztmetszetű gyűjtőerekbe, más néven vénákba torkollanak. A vénák a jobb, illetve bal pitvarba érkeznek. A testartéria értelemszerűen oxigéndús, míg a testfővéna széndioxidban dúsabb vért szállít. Egyes becslések szerint az emberi érhálózat hossza megközelíti a százezer kilométert.
A vérzések csoportosítása
A vérzések csoportosítása több szempont alapján lehetséges. Beszélhetünk külső és belső vérzésről, előbbi esetben a testfolyadék közvetlenül a külvilágba távozik, utóbbinál a testüregben marad. A sérült értípus függvényében beszélhetünk artériás (ütőeres), vénás (gyűjtőeres) és hajszáleres vérzésről.
10-20 % vérveszteség 25-30 % vérveszteség 50 % vérveszteség
központi idegrendszer normális nyugtalanság, zavartság sokk
pulzus magasabb magas, elnyomható magas, alig tapintható
légzés normális felületes szapora légzés
Artériás vérzés jellemzői
Az artériás vérzés élénkpiros színű, a vér a szív működésének megfelelő ütemben, spriccelve (pulzálva) távozik a sérülésből. Az ütőér fala vastag, hiszen a vénás rendszerhez képest jóval nagyobb nyomást kell bírnia, ennek köszönhetően akár kisebb sebzés esetén is nagy erejű lehet a vérzés és a végleges vérveszteség. Ennek eredményeképpen eleinte pulzusszám emelkedés, majd csökkenés következik be, a beteg rövid idő alatt sokkos állapotba kerülhet.
Az ember átlagos vérmennyisége 5 liter. Az alábbi táblázat a vérveszteség élettani hatásait szemlélteti.Artériás vérzés ellátása
Az elsősegélynyújtás alapelvének megfelelően kötszer vagy egyéb segédeszköz híján is azonnal meg kell kezdenünk a vérzés csillapítását. Ha más nincs, puszta kézzel kell csillapítanunk a vérzést, amíg végleg el nem tudjuk látni.
Első és általában mindig megtehető, eszközt sem igénylő lépésként a sérültet nyugalomba helyezzük, illetve a sérült testrészt a szív síkja fölé emeljük, csökkentve a nyomást. Ezt követően a megfelelő artériás nyomáspont elnyomásával szűkítjük az ér keresztmetszetét, ezáltal a vérzés intenzitását. Artériás nyomáspont olyan helyeken használható, ahol az ér felszínesen fut és közvetlenül kemény alapra, csonthoz nyomható. Testünkön számos artériás nyomópont ismert, ezek közül a négy legfontosabbat emeljük ki. A fej artériás vérzése esetén a vérzéssel azonos oldalon, a halántékon kitapintható eret nyomjuk el. Nyaki ütőeres vérzésnél a nyaki ütőeret nyomjuk el. A nyaki ütőér (arteria carotis) a gége és a fejbiccentő izom közt található, a kettő közötti árokban. Felső végtag vérzése esetén a felkar belső oldalán, a hajlító izom alatt futó árokban lévő eret (arteria brachialis) nyomjuk a felkarcsonthoz.
Alsó végtag vérzése esetén a lágyékhajlatban található combütőeret (arteria femoralis) nyomjuk ököllel a medencecsont irányába.Az eddigi ellátáshoz, mint látjuk nincs szükség eszközre, így egyrészt időt nyerhetünk, hogy oda kerülhessen a szükséges kötszer, másrészt csökkentjük az elvesztett vér mennyiségét. Most következik az ún. nyomókötés felhelyezése. Ezt a kötéstípust használjuk erős vénás vérzések ellátásakor is. A beavatkozás hatékonysága érdekében a fertőtlenítés akár mellőzhető. A kötözéshez steril mull-lapra és mullpólyára van szükségünk. A sebbe helyezzünk összegyúrt gézgombócot, fedjük mull-lappal, majd körkörös mozdulatokkal, a pólyatekerccsel rögzítsük. A nyomás kialakításához keményre gyűrt gézgombócot vagy kibontatlan pólyatekercset helyezünk a seb fölé, s ezt szorosan, körkörösen és nyolcas alakban rögzítjük a mullpólyával. Fontos, hogy átvérzés esetén a kötést ne távolítsuk el, az eredeti kötözésre helyezzünk újabbat.
Amit ne tegyünk artériás vérzés ellátásakor:
Mindig ügyeljünk saját testi épségünkre, használjunk gumikesztyűt!
Soha ne lógassuk a sérült testrészt, mert ez fokozza a vérzést!
TILOS a vérző testrészt elszorítani a vérzés felett!
Vízzel lehetőleg ne érintkezzen a sebzés, mert a víz csökkenti a véralvadás sebességét.
Az átvérzett kötést soha ne cseréljük le, mindig arra helyezzünk újabb kötést!
Folyamatosan kommunikáljunk a sérülttel, nyugtassuk meg, figyeljük a sokk jeleit!
Belső vérzés
A belső vérzés önmagában két komoly problémát is felvet. Egyrészt csak nehezen "diagnosztizálható", másrészt a vérzéscsillapításra nincs közvetlen lehetőségünk. Olyan baleseti sérültnél, akinek hasa, mellkasa sérült és állapota romlik mindig gondolnunk kell a belső vérzés lehetőségére, így keressük annak jeleit. A beteg kikérdezésekor már kiderülhet, hogy megütötte-e hasát, mellkasát, érez-e ott fájdalmat. Belső vérzésre utal a sérült terület érzékenysége és fájdalma mellett a kivérzéses sokk jeleinek megjelenése. Abban az esetben, ha belső vérzésre gyanakodunk, alkalmazzunk sokkfektetést. A sérültet fektessük hanyatt, lábait emeljük fel.
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi tennivalók csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet:
Erős vérzés esetén mindig keresni kell a kivérzésnek, a sokknak a jeleit. A sérültet a vérzés csillapításával egyidejűleg nyugalomba kell helyezni, a legenyhébb jellemző panasz esetén is azonnal le kell fektetni. Ilyen jellemző tünet lehet a szédülés, gyengeség, sápadtság, szomjúságérzés, szapora könnyen elnyomható pulzus.
A beteg vérnyomását, pulzusát, légzését ellenőrizni kell, szükség esetén többször is. Nagyobb vérvesztés esetén infúzió adásával meg kell kezdeni a folyadékpótlást. Az ütőeres vérzést általában mély vagy nagykiterjedésű seb okozza. Ilyen esetben a vérzés a legszembeötlőbb, de meg kell vizsgálni a testrészt. Fontos, hogy ideg-, ínsérülésre utaló jeleket észlelünk-e, tekintettel arra, hogy akár maradandó sérülés is kialakulhat ezen károsodások miatt. Az ütőeres vérzés mindig kórházi ellátást igényel.
Vágott, harapott, szúrt, lőtt - mindent a sebekről
A sebzés fogalma és típusai
Mikor beszélünk sebzésről?
Testünket a külső behatásoktól legyen az fizikai - pl. ütés, UV-sugárzás, hő -, biológiai - különböző kórokozók-, vagy kémiai - vegyszerek bőrünk védi meg. Kevesen gondolnák, de bőrünk egyben legnagyobb szervünk is, amely három, egymástól többnyire jól elkülöníthető rétegből, a hámból, irhából és bőraljából épül fel. Szűkebb értelemben bőrünk (hámréteg) folytonosságának megszakadását nevezzük sebzésnek, de tágabb értelemben a belső szervek szöveteinek sérülései is ide tartoznak. A sebzéseket általában vérzés kíséri, melynek jellege, erőssége függ a seb egyéb jellemzőitől, pl. nagyság, mélység, keletkezés formája).
A mechanikus sebek az ép szöveteket érő fizikai ártalom hatására keletkeznek. Többféle felosztás is lehetséges. A két legfontosabb probléma a vérvesztés, valamint a fertőzés.
A sebek típusai
A mechanikus sebek osztályozásának egyik lényeges szempontja a sérülést kiváltó fizikai ártalom jellege. Erről beszámolhat maga a sérült, valamint környezete is.
Alábbiakban a fontosabb sebtípusokat és jellemzőiket ismertetjük.
A nyílt sebek diagnózisának felállításához az esetek többségében elég a seb küllemének gondos vizsgálata és a sérült beszámolója a sebzés körülményeiről.
Sokszor jelentéktelennek látszik, de akár életveszélyes állapotot jelent a szúrt seb. Különösen fontos, ha testüregek - hasüreg, mellüreg - felett keletkezett, vagy vastag, mély izomzatot érinthetett. A bőrfelszínen gyakran csak jelentéktelennek tűnő, 1-2 cm-es, akár alig vérző nyomot hagy. Az igazi veszélyt az jelenti, ha a mélyben, általunk nem láthatóan nagy erek, belső szervek sérülnek, valamint a mélyre hatolás miatt komoly gyulladás keletkezik a szövetek között a szúrcsatornában. Ennek megfelelően minden szúrt seb orvosi, számos esetben kórházi ellátást igényel. Az ilyen sérült megfigyelésre szorul, állapotrosszabbodás esetén mindig gondolnunk kell belső sérülésre.A metszett, vágott seb esetén valamilyen éles tárgy okozta a sérülést. Jellemzője, hogy a sebszélek egyenes lefutásúak, a seb alapjáig terjednek, szűkülő a sebzug, a sebalapig minden szövet élesen átmetszett, ritka a nagyfokú szennyeződés. E jellemzők azt is jelentik, hogy a gyógyulás szempontjából jó hajlamú sérülés. A metszett seb általában erős vérzéssel jár, de a vérzésen kívül egyéb veszélyre is gondolnunk kell. Ne ragadjunk le a vérzés észlelésénél és ellátásánál. Gondoljunk arra, hogy egyéb fontos képletek, idegek, inak nem sérültek-e. Ennek jele, ha az érintett testrész funkciója nem megfelelő. Jellegzetes terület e tekintetben a csukló és a kezek, ahol közvetlenül a bőr alatt idegek és inak futnak.
A zúzott seb esetében a bőr károsodását egy tompa erőbehatás, pl. zuhanás okozza. A sebszélek az erőbehatásnak megfelelően szakadnak, tehát egyenetlenek, tépettek, a sebalap is szabálytalan, gyakran erősen szennyeződik, különösen, ha a talajjal történt az érintkezés. A segélynyújtó itt is a vérzést észleli először. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ütés következtében keletkezett, így fenn áll a csontsérülés, fej érintettsége esetén az agyrázkódás veszélye. A gyakori szennyeződés felszínes seb esetén is megfelelő ellátást, tisztítást, fertőtlenítést igényel.A harapott sebet tekintjük a nyállal való kontaktus miatt a fertőzésre leginkább hajlamos sérülésnek. Ennek értelmében minden olyan esetben, amikor állati eredetű marás, harapás a kiváltó ok, erre gondolnunk kell. Fontos szempont az is, hogy az állat korábban oltásra került-e, erről számos esetben csak a környezet adhat információt. Az ellátás egyik fontos iránya a veszettségelleni védekezés, másrészt magának a sebnek az elfertőződését is meg kell előzni.
A külsérelmi nyom általában jellegzetes, végtag esetén sokszor kétoldali. Nagy harapási erővel rendelkező állat igen komoly sérüléseket okozhat. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy magunkra is vigyázni kell, állati támadásnál minket is fenyegethet veszély. A laikusok általában a kutyával azonosítják a harapott sebet. A macska okozta harapás karmolás legalább olyan veszélyes.
A lőtt seb megjelenése függ a lövedék jellegétől, a lövés irányától és a lőtávolságtól. Általában felismerhető a bemeneti nyílás, mely körül égésnyom is megjelenhet. Másrészt lehet kimeneti nyílás is, mely sokszor nagyobb roncsolást okoz, mint a bemeneti. A lövedék lőcsatornában megtett útját, annak irányát és a szövetkárosítás mértékét befolyásolja, hogy milyen szöveteket érintett a lövedék.
A különböző sebek ellátásának közös eleme, hogy minden sérültet nyugalomba kell helyezni. Ezt követi a vérzéscsillapítás, mely a seb tisztításából, fertőtlenítéséből és a vérzésnek megfelelő kötés felhelyezéséből áll. A sebek végleges ellátását szakember végzi.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy minden sérült megfigyelésre szorul. Állapotrosszabbodás esetén gondoljunk belső sérülésre, nagyobb vérvesztésre.
Feladatunk ezen felül a sérülés körülményeinek tisztázása, melynek segítségével olyan sérülésekre is gondolhatunk, mely azonnal nem jelenik meg tünet formájában. A későbbi ellátó pontos tájékoztatásáról se feledkezzünk meg.
A stroke és tünetei
A stroke vészhelyzetet jelent, azonnali kezelése az élet és a halál, de legalábbis a kevesebb illetve a több károsodás kérdését dönti el. Korai kezeléssel csökkenteni lehet az agy károsodását és a kialakuló életminőség-romlás mértékét.
A téma cikkei
6/1 A stroke és tünetei
6/2 Hajlamos Ön a stroke-ra?
6/3 A stroke megelőzésének lehetőségei
6/4 A stroke diagnózisa
6/5 A stroke kezelése
6/6 Stroke - Gyógyulás és rehabilitáció
Stroke alakul ki akkor, amikor valamely agyterület vérellátása olyan mértékben leromlik, ami az ott levő sejtek egy részének pusztulásához vezet. Korai kezeléssel csökkenteni lehet az agy károsodását és a kialakuló életminőség-romlás mértékét. A kezelés későbbi fázisa már kevesebb lehetőséget rejt, lényege a kialakult károsodások hatását ellensúlyozni a beteg fokozatos felépüléséig.
A stroke az egyik vezető oka a felnőttkori rokkantságnak és a harmadik leggyakoribb haláloki tényező, csak a és a okoznak évente több halálesetet.
Cikkünk a hirdetés után folytatódik
Fontos tudni!
Minél korábban kerül orvoshoz a beteg, annál eredményesebb a kezelés!
Örvendetes, hogy manapság sokkal kevesebben halnak bele a stroke-ba, mint 20-30 évvel ezelőtt. Ebben szerepet játszik a stroke főbb rizikófaktoraira (, és ) irányuló nagyobb figyelem és ezek korai kezelése is.
Stroke vagy TIA?
A stroke tüneteinek ismerete lehetővé teszi, hogy Ön vagy közeli hozzátartozója azonnali kezelésben részesülhessen. A stroke hirtelen alakul ki (innen kapta népies neveit, a szélütést illetve a gutaütést) és általában egyszerre több tünet is jelentkezik.
A stroke főbb tünetei
Az arc, a kar, vagy a láb általában egy oldalon fellépő hirtelen érzéketlensége, gyengesége, vagy bénulása.
Hirtelen kialakuló beszédértési, szótalálási vagy hangképzési zavar (aphasia).
Hirtelen elhomályosuló látás (akár a megvakulásig is), kettős látás, vagy látásélesség gyors csökkenése.
Hirtelen kialakuló szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok.
Minden előzmény nélküli, szokatlan jellegű erős fejfájás, melyhez nyaki merevség, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társulhat (ez kimondottan a stroke egy speciális típusára, az ún. subarachnoideális vérzésre jellemző).
Zavartság, memóriazavar, a térbeli tájékozódás illetve az érzékelés zavara.
A legtöbb betegnél a stroke figyelmeztető tünetek nélkül alakul ki. Az egyik lehetséges előjele a stroke-nak az átmeneti keringési zavar (tranziens iszkémiás attak - TIA). A TIA egy agyterület viszonylag rövid keringészavarát jelenti, amely még nem vezet érdemleges sejtpusztuláshoz.
A TIA tünetei azonosak a stroke-éval, de rövidebb ideig állnak fenn, néhány perctől 24 óráig, ezt követően megszűnnek. A TIA kiszámíthatatlan időközönként ismétlődhet is. A TIA jelzi, hogy az agy keringése rossz állapotban van, melynek eredményeként a későbbiekben stroke alakulhat ki. Azok a betegek, akiknél TIA alakult ki, sokkal nagyobb valószínűséggel fognak stroke-ot kapni, mint azok, akiknél nem.
Vértelen stroke (Ischemiás stroke)
Ischeamiás stroke
Forrás
A stroke 80 százaléka vértelen. Rendszerint úgy alakul ki, hogy egy vérrög elzárja az agy egyik erét. Vérellátás hiányában az idegsejtek oxigén- és tápanyaghiány miatt néhány percen belül elhalnak. A vértelen stroke leggyakoribb típusai az alábbiak.
Trombotikus (avagy trombózisos) stroke
A stroke ezen típusában a vérrög helyben keletkezik (ezt hívják trombusnak). A vérrög általában egy érelmeszesedés által károsított érterületek (egy plakkon) alakul ki, ezeknek ugyanis egyenetlen a felszíne, így könnyen alakulnak ki rajtuk trombusok. Ez a folyamat nyaki verőereken is lejátszódhat. Vértelen stroke-ot egy artérián nagyfokú szűkületet (sztenózist) létrehozó plakk is okozhat, ha az adott ér által ellátott agyterület vérigénye hirtelen megnő.
Embóliás stroke
Ebben a típusban a vérrög nem helyben keletkezik (embólus), hanem a véráram sodorja egy agyi verőérbe, ahol fennakadva elzárja az eret. Embóliát bármilyen szövettörmelék is okozhat. Ha a pitvarok fibrillálnak, nem képesek megfelelően összehúzódni és ezért véralvadék képződhet bennük, ami leszakadva embólust képez.
Agyvérzés - vérzéses stroke
Vérzéses stroke alakul ki, ha az agy valamelyik ere megreped és vérzés alakul ki. A kiömlő vér egyrészt maga is nyomja az agyat, másrészt az adott ér által ellátott távolabbi agyterületre már nem jut elég vér.
A stroke és tünetei (angol nyelven)
A vérzés esélyét számos, az ereket érintő betegség növeli, többek között érelmeszesedés, kezeletlen hipertónia és érfejlődési rendellenesség (verőértágulat avagy aneurizma; arteriovenózus malformáció, ez hajszáerek közbeiktatása nélküli artéria-véna kapcsolatot jelent, ami a vénás oldalon a nagy nyomás miatt könnyen megreped). Az agyvérzésnek két fő csoportját különíthetjük el.
Agyállomány vérzés. Ebben a típusban a vérzés az agyon belül jön létre.
Szubarachnoideális vérzés. Ebben a formában a vérzés az agyat körülvevő egyik agyburok, a pókhálóhártya (arachnoidea) egyik artériájából származik és az agyat körülvevő folyadékba (likvor) terjed. A subarachnoidális vérzés első tünete a nagyon éles, hasító fejfájás. A stroke ezen típusát nagyon gyakran egy arachnoideális aneurizma kiszakadása okozza. Az aneurizmák döntően genetikai hajlam miatti fejlődési zavar következtében vannak jelen és a kor előrehaladtával folyamatosan tovább tágulnak, végül kiszakadnak. A szubarachnoideális vérzés során az arachnoidea többi erek görcsösen összehúzódik, ami tovább rontja az agy vérellátását.
Áramütés
Emiatt vigyázatlanság és balesetek következtében egyre gyakrabban fordul elő, hogy az emberi test mint vezető az áramkörbe kap¬csolódik, és így az elektromos áram fejt ki kórokozó hatást. A villamos energia előállítása, szállítása és elosztása, de leginkább a felhasználása során számolni kell a villamos áram veszélyeivel.
Ezek:
1) A villamos áram emberi szervezetet károsító hatásai közvetlen balesetet okozhatnak,
2) Hő- és ívhatása következtében tüzek és robbanások keletkezhetnek.
A villamos áram élettani hatásai
A szervezet élettani elektromos feszültségei:
Vázizomzat: 1-5 mv (kisfrekvenciájú 5-10/s) (30/s fölött Tetania)
Szívizom: 0.5-1.5 mV (50ms terjedési sebesség)
Idegsejt: -90mV 1mV
Az egyes állatfajok között nagy differenciák észlelhetők az elektromos áram hatásait illetően. Egérre pl. már a 30 V-os, lóra a 400 V-os egyenáram is halálos lehet, de békák elviselik a 10 000 V-os feszültséget is. E nagy különbségeket az élet-fontos szervek ingerelhetőségének eltérő küszöbértékével próbálják magya¬rázni.
Az emberi szervezeten - külső áramforrás hatására - átfolyó áram (helyesebben áthaladó villamos töltés) az izmok összehúzódását, a központi idegrendszer különböző helyeinek, egyes idegpályák zavarát, bénulását, égési sérüléseket, szöveti necrosis, haemolisis, coagulatio, dehydratiót, csonttörést, inak és izmok szakadását, stb. okozhatja.
A károsító hatás az áramimpulzus, az áthaladó töltés nagyságától függ. A feszültség, az elektromotoros erő jelentőségét kiemeli, hogy azonos fel¬tételek között annál súlyosabb az áram hatása, mennél nagyobb a volt¬száma. Érzékeny egyénekre vagy pl. jól földelt (vízben ülő) emberekre már 20—30 V-os áram is végzetes következményekkel járhat. 100 V-on felül általában veszélyesnek tartjuk az áramot, a 400—500 V-os áram pedig halált okoz. Kivételek természetesen vannak; néha már 60—80 V-os áram is halálos, máskor 500 V-nak sincs semmiféle súlyosabb következménye. Az Amerikai Egyesült Államokban a halálos ítéleteket 2000 V feszültségű árammal hajtják végre. A nagy voltszámú áram kamrafibrillatiót és asystoliát idéz elő, ez a halál oka; kisebb feszültség esetén a légzőizmok tartós görcse miatt fullad meg az áldozat.
Különbséget kell tennünk az egyenáram (DC) és a váltóáram (AC) feszültsége között.
Az azonos feszültségű egyen- és váltóáram közül a váltóáram sokkal veszélye¬sebb.
Az egyenáram iránya állandó. A váltóáram iránya szabályszerű periódusokban váltakozik, feszültsége pedig egy-egy periódusban sinus-görbével ábrázolható. Váltóáram esetén lényeges a periódusok frekvenciája is. Emberre a 30—200 hertzes frekvencia a legveszélyesebb; ezek közé tartozik a szokásos 50 her¬tzes frekvencia is. 2000 hertzes frekvencia fölött a váltóáram veszélyessége csökken. A nagyfrekvenciájú áramokat a szervezet jelentősebb tünetek nélkül viseli el, mert csak felületes égéseket okoznak. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a nagyfrekvenciájú váltóáram csak a felületeken halad keresztül, és a perió¬dusok oly gyorsan követik egymást, hogy az electrolytikus képesség jelen¬téktelen, ionvándorlást nem idéz elő.
Pontos tényező továbbá az áramerősség amelyet amperben mérünk. Adott feszültség mellett az áramkör ellenállása határozza meg az intenzitást. Így az áramkörbe bekapcsolódó szervezet ellenállásának igen nagy a jelentősége; megszabja a testen ténylegesen áthaladó áram erősségét. Az emberi bőr száraz vagy nedves volta fontos ebben a tekintetben. A nedves bőrű 70 kg-os ember ellenállása mindössze 1000—2000 ohm, ha viszont a bőr száraz, akkor 1.000.000 ohm is lehet az ellenállás.
Váltóáram esetén az ellenállás jóval kisebb; azonos feszültségű egyenáram-váltóáram alkalmazásakor ugyanannak az ujjbőrnek az ellenállása 1 cm²-nyi felületen /egyenáram/ 50 000 ohm helyett csak 15 000 ohm; 10 cm²-nyi felületen 6000 ohm helyett pedig csak 2000 ohm. Mindez azt bizonyítja, hogy váltóárammal szemben a szövetek elektromos ellenállása kisebb; emiatt az intenzitás nagyobb, azaz a testen átfolyó tényleges árammennyiség is nagyobb.
Ez a másik oka annak, hogy a váltóáram sokkal veszélyesebb, mint az ugyanolyan feszültségű egyenáram.
Villamos áramütésről beszélünk, ha a szervezeten átfolyó áram az izmok görcsös összehúzódását, idegközpontok bénulását okozza.
Az áramütéses balesetek súlyosságát és következményeit az alábbi tényezők befolyásolják:
1) Az áramerősség. A szervezeten átfolyó l mA erősségű, 50-60 Hz frekvenciájú váltakozó áramot az emberek nagy része még nem is érzékeli (érzetküszöb). Az áramerősség növekedésével először kellemetlen bizsergő érzés jelentkezik (az áram megráz!), majd fájdalmas izomgörcs alakul ki. Ha a balesetet szenvedett úgy kapcsolódott az áramkörbe, hogy a kezével egy, a földhöz képest feszültség alatt álló vezetéket vagy két kezével olyan vezetéket fogott meg, amely között feszültség van, a kezeiben, karizomzatában kialakuló izomgörcs olyan erős lehet, hogy a vezeték/ek/et akaratlagosan elengedni nem tudja. Az ilyen áramerősséget elengedési áramerősségnek nevezzük. Értéke 75 mA egyenáram esetén és 10-15 mA körül van 50-60 Hz frekvenciájú váltakozó áram esetén. Ha az áramerősség ennél nagyobb, a balesetet szenvedett "odatapad" a vezetőhöz és nem tudja magát kiszabadítani az áramkörből. Ha az árambehatás időtartama meghosszabbodik (amíg az "od